Chip 1996 April

home *** CD-ROM | disk | FTP | other *** search

/ Chip 1996 April / CHIP 1996 aprilis (CD06).zip / CHIP_CD06.ISO / hypertxt.arj / 9410 / UJEX1.CD < prev next >

Wrap

Text File | 1994-11-23 | 30KB | 455 lines

@VExcel 5.0@N @VPar excellence Excel -- II.@N Az elôzô részben bemutattuk az Excel 5 megváltozott munkafelületét és egy jelentôs újdonságát, az OLE 2-t. A bemutató most következô részében továbbra is az újdonságokra koncentrálva haladunk. Tekintsük át a program további funkcióit és az OLE 2-vel gyûjtött tapasztalatokat. A számtáblák talán legfontosabb funkciói az adatelemzéshez kapcsolódnak. Nézzük, milyen újdonságokkal szolgál e tekintetben az 5.0 verzió! @VAdatelemzés@N Az újdonságok közül mindenekelôtt azt említeném, hogy a háromdimenziós lehetôségek az általános változásoknak megfelelôen most már kiterjednek egyes függvények mûködésére is. A képletek használata alapvetôen nem változott, de alkalmazásukkor újabb lehetôségekkel élhetünk. A 3D-s képletmegadás során a definícióban természetesen szerepeltetni kell az érintett táblákat is. îgy a tartomány megadásakor például egy @K'tábla1:tábla12'@N kiegészítéssel jelöljük az érintett cellák definiálása elôtt az éves összesítés értelmezési tartományát, ha az egyes hónapok adatai rendre a @Ktábla1...tábla12@N nevû táblákban vannak. Jelenleg 11 függvény, az AVERAGE, COUNT, COUNTA, MAX, MIN, PRODUCT, STDEV, STDEVP, SUM, VAR és a VARP van felkészítve többtáblás mûködésre. A fentiek közül bizonyára a leggyakrabban használt az összegzô képlet (SUM), amely funkció az új kiadásban a 3D-s tulajdonságon kívül más újdonsággal is szolgál egy új függvény segítségével (SUBTOTAL). Ha raktárak mennyiségi adatait tartalmazó táblával dolgozunk, fontos lehet az egyes áruféleségek mennyisége mellett azt is tudni, hogy az illetô árufajtából mennyi van az egyes raktárakban. Kétféle összegre van tehát szükségünk ugyanazon állapot jellemzésekor, részösszegekre és minden raktárra kiterjedô teljes összegre. Könnyedén kialakítható a táblán olyan adatszerkezet, amely a kétféle összeget tartalmazza. A funkció használatát egyszerûsíti és egyúttal automatizálja az eszközsoron kialakított AutoSum ikon (nagy görög szigma). Segítségével elôször a részösszegeket eredményezô cellákat kijelölve, majd az ikonra kattintva egyenként készíthetünk raktári szintû mennyiségeket, majd az egész érintett tartomány kijelölését és az AutoSum ismételt használatát követôen képet kaphatunk a teljes mennyiségrôl, melynek kialakításakor a függvény minden részszámításhoz használt mennyiséget csak egyszer fog figyelembe venni. @VA függvényvarázsló@N A függvények használatát hivatott megkönnyíteni egy másik újdonság, a FunctionWizard. A [Shift F3] gombkombinációval, vagy az @Kfx@N ikon aktivizálásával elôcsalható segédeszköz tulajdonképpen egy beállítóablak segítségével megalkotott függvényszótár. Ritkán, vagy korábban még egyáltalán nem használt függvények, esetleg -- maximum hét rétegig -- egymásba ágyazott függvényfürtök szintaktikailag helyes alkalmazását segíti, mindennapos használata azonban egy kissé vontatottá tenné a képletek bevitelét. Szerencsére ezúttal választható, de nem kötelezô az alkalmazása. Ha csak szintaktikai segítségre, emlékeztetôre van szükségünk egy beírt függvénnyel kapcsolatban, a FunctionWizard használata nélkül, [Ctrl Shift A]-ra megjelennek a használatos paraméterek nevei, melyeket valós tartalomra cserélve mûködôképes képlethez jutunk. @VAuditing@N Függvények segítségével többszörös hivatkozásokat tartalmazó viszonyrendszer alakítható ki a számtáblán. E tulajdonság rendkívül elônyös és hatékony mindaddig, amíg a tábla használója képes áttekinteni a ""honnan hova?" kérdését. Könnyen elôfordulhat azonban, hogy egy régebben kialakított táblával akad dolgunk, vagy esetleg egy kolléga szabadságolása miatt kell korábban nem ismert táblán dolgozni. Ilyen esetekben a helyzet áttekintéséhez hasznos segítség az Auditing funkció. Használhatjuk menüpontból meghívva vagy ""úszópalettaként". Az utóbbi esetben alapbeállításban nyolc ikon van az eszközpalettán. A program grafikus nyilakkal jelöli a forrás-, köztes- és célcellákat, mindig az adatszámítás irányában, így a kirajzolódó képen vizuálisan is nyomonkövethetjük a felépített hierarchiát. Lehetôség van csak a közvetlen adatkapcsolatok megjelenítésére is, s természetesen az összes reláció egyidejûleg megjeleníthetô. A kirajzolt nyílrendszer a jobb áttekinthetôség végett akár több lépésben is visszatörölhetô. Nem okoz gondot a hierarchia feltérképezésében az sem, ha más számtáblán vagy külsô jegyzettömbben található hivatkozásra bukkan a rendszer. Ilyenkor megjelenik a @KGo To@N beállítóablak a pontos címmel, s ha aktív, illetve megnyitott állapotban levô táblára történik hivatkozás, az OK gombbal átválthatunk a kijelölt helyre. Az Auditing funkció a hierarchia feltérképezésén túl hibakeresésre is alkalmas. E tulajdonsága csak akkor mûködik, ha az aktív cellában hibaérték van. Ilyen esetekben az ""úszópalettán" elindítva a hibakeresô funkciót az mindaddig mûködik, amíg fel nem térképezte a hiba lehetséges okát, vagy körbehivatkozásra nem talál. Több lehetséges hibaforrás esetén a döntést az emberre bízza, majd annak eldöntése után, hogy melyik úton folytatódjék a keresés, tovább dolgozik. A hibakeresô menüpontból is indítható. @VElnevezések@N Az emberi gondolkodáshoz a számtábla-koordinátáknál közelebb áll jeligék, elnevezések használata. A mindennapi elemzések során a valós folyamatok sok esetben számokká, mennyiségekké absztrahálódnak, az áttekintés során azonban szívesebben beszélünk raktárakról vagy más egységekrôl, mint például B2..B32 vagy más blokkról, bár az utóbbi adott esetben a számítógép számára kezelhetôbb kifejezése ugyanannak a dolognak. E látszólagos összeférhetetlenséget oldja az 5.0 verziónak az a tulajdonsága, amellyel számtábla cellákat vagy blokkokat címkékkel, elnevezésekkel illethetünk, és a késôbbiekben a rájuk való hivatkozásokban ezeket az elnevezéseket használhatjuk táblakoordináták helyett. A lehetôség csak részben újdonság, hiszen korábban a 4.0 is ""tudott" hasonlót nyújtani, más számtáblák közül pedig a Quattro Pro for Windows 5.0 kínált ehhez hasonló funkciót. Az Excel 5.0-ban kibôvült az elnevezések használatának lehetôsége a 4.0-hoz képest. A változások elsôsorban a számtábla ténylegesen háromdimenzióssá válásához kapcsolódnak. Az elnevezések lehetnek tábla vagy jegyzettömb szintûek, és ennek megfelelôen háromdimenziós hivatkozásokat is jelölhetnek. Az 5.0 verzió munkafelületének megváltozása lehetôvé tette, hogy a 4.0-ban is követett -- @KInsert/Name@N -- eljárás mellett most már a szerkesztô vagy képletsor bal szélén közvetlenül is megadhatjuk táblatartományok elnevezését. A névadás ezúttal triviálisan egyszerû: jelöljük ki az ominózus területet, majd az elnevezések helyén nevezzük meg azt. Ettôl kezdve kijelöléseknél vagy képletek használata során elég csak az elnevezést használni a megfelelô szintaktikával. Mint említettem, az egyes elnevezések érvénye tábla vagy jegyzettömb szintû lehet. Ennek megfelelôen a szerkesztôsor szélén megadott elnevezések a jegyzettömb összes táblázatára fognak vonatkozni, az @KInsert/Name@N menüpontban definiáltak pedig a korábbiaknak megfelelôen a konkrét táblára. Utóbbi esetben a név elôtt szerepelnie kell a tábla nevének is, így tehát a @Ktáblanév!elnevezés@N szintaktika szerint dolgozhatunk. Ha ""sikerül" mindkét szinten azonos jeligéket is definiálnunk, a program általában a nagyobb egységre definiált értelmezést használja, de amikor a konkrét táblára váltunk, az ott érvényes kijelölés válik aktuálissá. @VElemzô grafikonok@N Az adatelemzés egyik legszemléletesebb eszközét kínálják az analitikus grafikonok. Az 5.0 fejlett grafikonkezelô képességei közül ebben a részben csak a trendvonal-rajzoló képességet, az adatok standard hibáinak megjelenítését és az adatok csoportosítását emelem ki. A grafikonokkal kapcsolatos többi újdonságot a grafikonokkal foglalkozó részben fogjuk áttekinteni. Egyes adatcsoportok értelmezését megkönnyíti, ha sikerül találni olyan vonalat -- az úgynevezett trendvonalat -- amelyre látszólag felfûzhetôk az elsô látásra kuszának tûnô adatok. Papíron hosszas és kellôképpen elrettentô számítások elvégzése után juthatunk eredményre egy egyenlet formájában, de igazán meggyôzô erôt mindennek a grafikus ábrázolás ad. Az Excel 5.0 lehetôvé teszi a legkülönbözôbb adatcsoportok értelmezését megfelelô illesztésû trendvonalak segítségével. Technikailag jellemzôen a kétdimenziós grafikonok -- terület, oszlop, vonal stb. -- nyújtanak alkalmas alapot a trendvonal felvázolásához. Ezen belül a program lehetôséget nyújt lineáris, logaritmikus, exponenciális, hatvány és polinom trendtípusok választására, makacsul változékony adatok értelmezéséhez pedig a mozgóátlag nyújthat segítséget. Az elkészített trendvonal formai tulajdonságait -- vonalvastagság, vonaltípus, szín -- kettôs kattintással változtathatjuk meg. Minthogy az adatokat jóval könnyebb áttekinteni grafikusan ábrázolva, mint nyers formájukban, szerencsés tulajdonságnak tûnik adatmélységek megfelelô grafikus ábrázolása. Egy negyedéves tagolású, de a teljes évre vonatkozó részletes adatokat tartalmazó táblázatból megjeleníthetô csak a negyedéves összesítések szintje, mialatt a részletes adatok rejtve továbbra is a táblázat részét képezik. Az Excel 5.0 mindezt az adatok alapján készített grafikonon vizuálisan megjelenítve képes követni. Hasonló szolgáltatás a többszintû adathalmaz hierarchikus kategóriákként való megjelenítése. Ha olyan területet jelölünk ki, amelyen különbözô kategóriák több rétegû mélységben alkotnak részhalmazokat, grafikonkészítéskor a tábla e sajátosságai automatikusan ábrázolódnak. A most ismertetett ábrázolási képesség remekül kamatoztatható a @KPivotTable@N funkcióval elôállított adatmetszetek grafikus megjelenítésekor. Bizonyos esetekben többletinformációt nyújthat az adatokról a hozzájuk tartozó, jellemzô hibaértékek ábrázolása. Az Excel elemzô grafikai repertoárjában megtalálható ez a lehetôség is. A trendvonalhoz hasonlóan ezt a fejlesztést is jellemzôen kétdimenziós grafikontípusok választásakor alkalmazhatjuk. Grafikusan a hibaértékek függôleges vonalként jelennek meg az adott pont körül. Åbrázoláskor választhatjuk a féloldalas vagy a kétoldalas megjelenítést is, hibaértékként pedig megadható az adatponthoz tartozó standard hiba, a szórás, állandó érték, illetve a felhasználó által kijelölt cellák értékei. @KVaczulin György@N @<9410\UJEXEN15.GIF>Kétdimenziós grafikonjainkon az elemzést segítô információkat ábrázolhatunk@N @<9410\UJEXEN13.GIF>Az Auditing segít feltérképezni a cellák közötti összefüggéseket@N @<9410\UJEXEN11.GIF>A függvényszótár elsô ablakában a kiválasztás...@N @<9410\UJEXEN12.GIF>...a másodikban a kiválasztott funkció helyes paraméterezése történik@N @<9410\UJEXEN23.GIF>Strukturált adatokat az outline segítségével egy kattintással tetszés szerinti@N @<9410\UJEXEN22.GIF>rétegezettségben jeleníthetünk meg@N ┌──────────────────────────────────────────────────────────┐ │ @VHasználati útmutató az OLE 2-höz@N │▒ │ │▒ │ Egyre több új szoftver hirdeti magáról az OLE 2 │▒ │ szabványú kapcsolatképességet, de azt gondolom, │▒ │ kiindulásképpen érdemes a forrástól elindulni, hiszen │▒ │ ha valakinek, hát az OLE 2 megalkotójának ismernie kell │▒ │ saját találmányát (ami persze nem zárja ki, hogy mások │▒ │ ne csinálhatnának ügyesebb, mûködôképesebb │▒ │ implementációkat). A próba eredménye így mindenképpen │▒ │ tájékoztató érvényû. Az elsô tapasztalatok │▒ │ begyûjtéséhez hiteles résztvevôkrôl kellett │▒ │ gondoskodni, s végül az Excel 5.0-t és a WinWord 6.0-t │▒ │ vetettem be. A próbához használt gépek paraméterei a │▒ │ következôk voltak: │▒ │ │▒ │ @V*@N 33 MHz-es AMD 386SX processzor, matematikai │▒ │ koprocesszor, 170 Mbyte-os Quantum merevlemez, 8 Mbyte │▒ │ RAM, (valódi) Hercules grafikus kártya, Novell DOS 7.0, │▒ │ Windows 3.1 védett módban; │▒ │ │▒ │ @V*@N 66 MHz-es Intel 486DX2 processzor, 340 Mbyte-os │▒ │ Quantum merevlemez, 4 Mbyte RAM, színes SVGA grafikus │▒ │ alrendszer, MS DOS 6.2, Windows 3.1 védett módban. │▒ │ │▒ │ Az objektumkapcsolat kialakításához mindkét programot │▒ │ elindítottam. A WinWordben arra a pontra pozicionáltam │▒ │ a kurzort, ahol látni akartam a beágyazott objektumot, │▒ │ ezúttal egy grafikont. Késôbb látni fogjuk, hogy │▒ │ objektum más is lehet, például egy cella vagy │▒ │ számtábla, de adott esetben akár grafika vagy │▒ │ hanginformáció is. A WinWordbeli objektum körül -- │▒ │ elôtte, mellette, utána -- lehet bármi más, ami │▒ │ elhelyezhetô, így szöveg, hang, grafika, más egyéb, │▒ │ melyek bármi módon, közvetlen begépeléssel vagy │▒ │ hasonlóan beágyazással kerülnek a helyükre. │▒ │ │▒ │ A ""leszállópálya" elôkészítése után átkapcsoltam az │▒ │ Excelbe. Az Excelben létrehoztam egy négy oszlopból │▒ │ álló számsort. Mindegyik oszlopban volt egy cella, ami │▒ │ -- függvénnyel kifejezve -- a számok átlagát │▒ │ jelenítette meg. Az átlagértékeket egy grafikonon │▒ │ ábrázoltam, majd kijelöltem a grafikont, mintha csak │▒ │ másolni vagy elmozgatni akartam volna azt eredeti │▒ │ helyzetébôl. Fontos, hogy a képen egyidejûleg legyen │▒ │ látható a forrás alkalmazás (most az Excel), és a cél │▒ │ alkalmazás (ami itt a WinWord volt). A képen tehát az │▒ │ aktív Excel -- azon belül a kijelölt grafikon -- volt │▒ │ látható, illetve a pillanatnyilag háttérbe utalt │▒ │ WinWord egy része. A kurzor hegyével (itt fehér nyíl) a │▒ │ grafikon élét ""megragadva" az Excelbôl áthúztam a │▒ │ grafikont -- az ablakkereten keresztül -- a WinWordbe, │▒ │ ahol a kurzor talpas nyíllá változott, majd az │▒ │ egérgombot felengedve az objektum (itt a grafikon) │▒ │ beágyazódott. A OLE funkcióból eddig tehát az OE -- │▒ │ azaz az objektum-beágyazódás (Object Embedding) -- az │▒ │ ígéretnek megfelelôen teljesült, a WinWordben megjelent │▒ │ a grafikon képe. A képet úgy rendeztem, hogy │▒ │ egyidejûleg lássam a forrás és a beágyazott grafikont. │▒ │ │▒ │ Lássuk az OLE másik részét, az élô adatkapcsolatot │▒ │ (object linking)! Visszakapcsoltam az Excelbe, és │▒ │ megváltoztattam a grafikon alapját képzô számsort. A │▒ │ grafikon WinWordbeli alteregója nem követte a │▒ │ forrástáblázatban elôidézett változásokat, noha a │▒ │ számok mellett található forrás grafikon pillanatról │▒ │ pillanatra a friss, az értékeknek megfelelô, változó │▒ │ képet mutatta. Sajnos a WinWordbeli @KEdit/Links@N │▒ │ menüpont sem tudott a kiépített adatcsatolásról, pedig │▒ │ ugyanezt a grafikont még egyszer -- de most már a │▒ │ vágólapon (clipboard) keresztül -- átküldve és │▒ │ beágyazva ugyanannak a WinWord dokumentumnak egy másik │▒ │ pontjára, minden mûködni látszott (ez így OLE 1 │▒ │ eljárás). │▒ │ │▒ │ Az Excel grafikon a forrástáblázat változásait rögtön │▒ │ mutatta, és ebben kis késéssel a WinWordben az OLE 1 │▒ │ technika szerint beágyazott másolata is követte. A │▒ │ WinWord @KEdit@N menüjében aktívvá vált a @KLinks@N │▒ │ opció, ami továbbra is csak arról az egy mûködô │▒ │ adatkapcsolatról tudott. Minden stimmel, azazhogy hova │▒ │ is lett az OLE 2 által kiépített adatkapcsolat (a │▒ │ Linking)? Egy módon mégis sikerült felélesztenem az │▒ │ Excel és a WinWord között az OLE 2-vel kialakított │▒ │ objektumkapcsolatot. A beágyazott objektum kijelölését │▒ │ követôen a WinWordben az @KEdit/Object/Open@N menüvel │▒ │ meghívódik a forrás alkalmazás -- itt az Excel -- és │▒ │ betöltôdik az objektum eredeti környezetét tartalmazó │▒ │ teljes jegyzettömb. A WinWordbeli objektum -- az élô │▒ │ adatkapcsolat tartamára -- ferde sávozással kiemeltté │▒ │ válik, és azonos idôben, pontosan követi az Excelbeli │▒ │ példány változásait. Az itt végrehajtott módosítások │▒ │ megmaradnak a WinWord-dokumentumban, és megôrzôdnek a │▒ │ következô hasonló elôhívásig. A leírtak tehát egy │▒ │ WinWordbeli, OLE 2-vel beágyazott objektum utólagos │▒ │ szerkesztésérôl szólnak, mindazonáltal bemutatják, hogy │▒ │ az OLE 2-vel átvitt objektumok képesek az alkalmazások │▒ │ közötti dinamikus adatkapcsolat mûködtetésére. Valami │▒ │ van... │▒ │ │▒ │ OLE 2 típusú objektumkapcsolat másképp is létesíthetô. │▒ │ Az @KInsert@N menübôl az @KObject@N opció választására │▒ │ egy beállítóablak jelenik meg az OLE képességekkel │▒ │ bejegyzett alkalmazások listájával. A lista minden │▒ │ ilyen file-t felsorol, így ebbôl nem dönthetô el, hogy │▒ │ közülük melyik képes OLE 2 típusú objektum-csatolásra. │▒ │ Ha ilyen alkalmazást választunk, a helyben szerkesztés │▒ │ elve szerint rögtön a kiválasztott program eszközeire │▒ │ cserélôdnek az Excel menüi és eszközsorai, s a kurzor │▒ │ által jelzett helyen elkezdhetünk dolgozni a választott │▒ │ alkalmazással. Az üzleti jelentés legelsô sorába │▒ │ például látványos, kalligrafikus, tükrözéssel, │▒ │ árnyékolással kiemelt céglogo készíthetô a WordArt 2.0 │▒ │ segítségével. Hasonló eljárással csatolhatók a │▒ │ táblázatba korábban elkészített teljes file-ok is. A │▒ │ funkció mûködni látszott. │▒ │ │▒ │ A helyben szerkesztés (In-Place Activation) lehetôsége │▒ │ többnyire megvalósul. A beágyazott objektumra kettôt │▒ │ kattintva valóban lecserélôdnek a menük, és az │▒ │ eszközsor gombjai az objektumot kibocsátó alkalmazásnak │▒ │ megfelelôen -- a zoomot kivéve -- többnyire mûködnek │▒ │ is. Az objektum körül nagyjából a méretének │▒ │ megfelelôen megjelenik az eredeti alkalmazás, ami ettôl │▒ │ kezdve munkára kész. Ha kicsinek tûnik a munkafelület, │▒ │ kiterjedését a sávos szegély fekete ""gombjaival" │▒ │ változtathatjuk a lehetôségek, azaz a befogadó │▒ │ alkalmazás adottságainak függvényében. Kilépéshez elég │▒ │ [Esc]-et nyomni vagy egyet kattintani egy külsô │▒ │ felületen -- a végrehajtott változtatások megôrzôdnek, │▒ │ a beágyazott objektum sajátjaivá váltak. │▒ │ │▒ │ Furcsaság azért itt is akadt. Egyrészt a helyben │▒ │ szerkesztett dokumentum mérete -- általam be nem látott │▒ │ okból -- lecsökken, amit aztán korrigálni kell. │▒ │ Másrészt a WinWordbe beágyazott Excel grafikonra kettôt │▒ │ kattintva a fent leírtak szerint átalakult a │▒ │ munkafelület, a grafikon kijelölt állapotban várta a │▒ │ szerkesztést, az alsó súgósorban felirat biztatott: │▒ │ kattintsak kettôt a grafikonra, és máris │▒ │ szerkeszthetem. Megpróbálva ezt hibaüzenetet kaptam, │▒ │ ami arról tudósított, hogy a helyben szerkesztéshez │▒ │ meghívott Excelben nem tudom szerkeszteni a grafikont! │▒ │ A módosítások elvégzéséhez az @KEdit@N menübôl meg kell │▒ │ nyitni az objektumot -- a korábban jelzett módon --, és │▒ │ ekkor már szerkeszthetôvé válik a grafikon is. Ez a │▒ │ kis közjáték egy fontos tényre mutat rá: a helyben │▒ │ szerkesztéshez meghívott Excel nem azonos az │▒ │ alkalmazásként indított példánnyal! Errôl a tényrôl │▒ │ tanúskodik a kétféle taszkinfo riportja is. │▒ │ │▒ │ Az Excel 5.0 programcsomagban van -- többek között -- │▒ │ egy MSINFO.EXE nevû segédprogram, aminek egyik opciója │▒ │ a memóriában taszkként futó alkalmazások listáját │▒ │ mutatja. A Windows 3.1 Task Managerében is van │▒ │ taszklista. De a két lista nem mindig azonos: helyben │▒ │ szerkesztéshez meghívott alkalmazás esetén a Task │▒ │ Manager nem mutat újabb programot a memóriában, míg az │▒ │ MSINFO.EXE listáján már szerepelni fog. Mellesleg │▒ │ mûködik is. Objektum megnyitásakor, vagy önállóan │▒ │ ikonról indítva viszont nincs különbség az indított │▒ │ alkalmazás memóriabeli státusza között, mindkét listán │▒ │ egyaránt megjelenik a program neve. │▒ │ │▒ │ Az OLE 2 típusú beágyazott objektumokat tartalmazó │▒ │ dokumentumok fontos újdonsága a hordozhatóság. Mint a │▒ │ felsorolásból látszik, két konfiguráción is │▒ │ próbálkoztam. Az 386SX-en kialakított -- beágyazott │▒ │ objektumokat tartalmazó -- WinWord dokumentumot │▒ │ maradéktalanul fel tudtam használni a tôle független │▒ │ másik gépen, pedig a forrás Excel file-ok nem kerültek │▒ │ át a másik gépre. A próba során megnyitott és az │▒ │ eredetileg Hercules video alrendszeren készült │▒ │ fekete-fehér objektumok a VGA-s gépen az adatfrissítés │▒ │ látványos jeleként kivirultak. │▒ │ │▒ │ A kétféle gépkonfiguráción végzett próbálkozások nem │▒ │ mutattak lényegi eltéréseket az OLE 2 típusú │▒ │ kapcsolatok mûködése tekintetében. Az új technika │▒ │ rendkívül gépigényes -- az egyes mûveletek közötti │▒ │ várakozási idôk erôsen megnôttek --, és valószínûleg a │▒ │ jelenlegi operációs rendszerkörnyezet nem képes │▒ │ megfelelô környezetet nyújtani biztonságos mûködéséhez. │▒ │ Talán az új OLE-hoz új Windows is dukál -- mint tudjuk, │▒ │ ennek bemutatására akár idén is sor kerülhet... │▒ │ │▒ │ A vizsgálódás során gyakran érkezett rendszerüzenet a │▒ │ Windowstól, ami a program lezárására ösztökélt, majd │▒ │ bármit csináltam, megtette azt magától. Szerencsére az │▒ │ OLE 2-képes alkalmazások használhatók a korábbi módon │▒ │ is, így mindenki maga döntheti el, hogy alkalmazásakor │▒ │ milyen módon építi fel objektum-kapcsolatait, azaz │▒ │ adott esetben melyik OLE változatot részesíti elônyben. │▒ └──────────────────────────────────────────────────────────┘▒ ▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒ ┌──────────────────────────────────────────────────────────┐ │ @VAz Excel 5.0 függvény-újdonságai@N │▒ │ │▒ │ Függvény Tartalma │▒ │ │▒ │ AMORDEGRC,AMORLINC lineáris amortizáció számítása │▒ │ CONCATENATE szövegrészek egybefûzése │▒ │ COUNTBLANK az üres cellák száma │▒ │ COUNTIF a feltétel szerinti cellák száma │▒ │ DAYS360 napok száma két idôpont között │▒ │ POWER hatványozó függvény │▒ │ ROMAN római számokká konvertáló függvény │▒ │ ROUNDDOWN kerekítô függvény │▒ │ ROUNDUP kerekítô függvény │▒ │ SQLREQUEST külsô adatbázis lekérdezése │▒ │ SUBTOTAL részösszeg-képzés │▒ │ SUMIF a feltétel szerinti cellák összege │▒ │ WEEKDAY a hét egy napjának sorszáma │▒ │ YEARFRAC egy idôszak hányad része az évnek │▒ └──────────────────────────────────────────────────────────┘▒ ▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒